A tömör eset álom vagy valóság?
Talán a szerencse nem más, mint a véletlen egybeesés magyarázatának és az optimizmus fenntartásának módja. És mégis azt akarjuk hinni, hogy létezik. Hogy fenntartsa a reményt a legjobbakra és segítse a sorsát. "Mindig létezik, és mindenütt létezik, a tudattalan hajlamunk a csoda túlélésére" – írta Karl Gustav Jung*. Valójában olyan csodálatos, megmagyarázhatatlan események történnek, hogy nem hívhatod őket, mint a sors. "Fiatalságomban a nagyapám egyszer várt egy lányt a mozi közelében, de nem jött el"-mondja a 37 éves Maria. – És a nagyanyja mellett egy fiatalemberre várt, aki nem volt ott. Látták egymást – és első látásra szerelem volt ". Egy másik történet a csodálatos véletlenről: „Egy barátommal mentem külföldre, de hamarosan elmenekültem, mondván, hogy sürgősen vissza kellett térnem Petersburgba, mert egy jó társaságba vittek”-emlékszik vissza a 40 éves Ekaterina. – Mindezt az elejétől a végéig találtam ki. De mi volt az a csodálkozásom, amikor a hívást másnap meghallották: meghívtak egy interjúra – a társaságba, amelyet felhívtam! Kiderült, hogy egy barátom elküldte az önéletrajzomat barátjának – a társaság személyzetének vezetőjének. És most 10 éve dolgozom ott ". És még egy csodálatos történet: A brit család – Barry és Izzi egy kisfiúval – nem ütközött a repülőgépre, amely idén Donetsk közelében lezuhant. Azt mondták, hogy mindig a Malaysia Airlines által repültek, a többi részét inkább a társaságnál részesítik előnyben. De abban az időben a helyek elfogytak, és jegyet kellett vásárolniuk egy másik légitársaság későbbi repülésére. Mi ez valójában egy boldog eset vagy egy olyan esemény magyarázatának, amely túl erős érzelmeket okoz? "A repülőtérre vezető úton sírtam … olyan érzésem volt, mintha második esélyt adtak volna nekem" – ismeri el Izzy **. De ennek a családnak egyszerűen nem volt ideje jegyeket vásárolni – ez azt jelenti, hogy csodálatosan elmenekültek a halálból? Érdemes-e egy esetet (a régi orosz „co-ray” -ból: kombinálni) az események indokolatlan véletlen egybeesése, vagy egy bizonyos közös terv vagy a dzsungi mundus manifesztálódik benne, egy olyan világban, amelyben a szellem és az anyag elválaszthatatlanul összeolvad? És miért szeretnénk továbbra is hinni a sok szerencsében?? Elsa Godart, pszichoanalitikus és filozófus: „Miért ne kopogtatna a fán?" Miért van szükségünk babonára?? Ez a bizonytalanság elleni pszichológiai védelem mechanizmusa. Amikor a „hosszú huzalozás” regény hősnője* Matilda varázslatként megismétli: „Ha az autó előtt egy kanyarban találom magam, Manesh életben visszatér”, reméli, hogy befolyásolhatja az esetet, és megakadályozhatja a rosszat. Miért ne? Ha megnyugodsz, amikor a fát kopogtatsz, mi a baj ezzel? Rosszabb, ha a varázslatból származó rituálék kényszerké alakulnak, ami rögeszmés körülmények neurózisához vezet. Néhány babona nem olyan abszurd. Sokan részleges igazságon alapulnak: Például a létrán való belépés nagyon veszélyes. Az ilyen babonák védőfunkcióval rendelkeznek. De vannak más szokások is, amelyek személyiségünk részét képezik. A követésük azt jelenti, hogy tisztelegnek kulturális hagyományuknak. Miért találunk örömöt az irracionálisnak?? Nem bízom a "racionalizmus költségén". Az a hiedelem, hogy viagra vény nélkül mindent meg lehet magyarázni, a tudomány és a technológia segítségével ésszerűsítve, illúzió, amely még boldogtalanabbá tesz minket. Sokkal kellemesebb a meglepetés és a szerencse helyének hagyása. E. T. *. Zhapriso "Hosszú vezeték" (Limbus Press, 2005). Magyarázza el a megmagyarázhatatlanokat „Nehéz elfogadni azt az elképzelést, hogy mindez csak véletlen egybeesés” – ismeri el az egzisztenciális pszichológus, Evgeny Osin. – Bár még a tudományban is, például a kémiában, a reakció eredményét néha lehetetlen megjósolni, mivel ez sok tényezőtől függ. A véletlenszerűségről beszélünk, amikor nem tudjuk pontosan meghatározni azokat az okokat, amelyek miatt ez vagy az esemény bekövetkezik. Tehát nem tudjuk megjósolni, hogy ez legközelebb megtörténik -e, és ellenőrizze -e. Ez a bizonytalanság aggasztó, és az a hit, hogy az események nem véletlenszerűek, hogy mögöttük van valamilyen általános elv, „sors” vagy „szerencse” – egy módja annak, hogy megbirkózzunk ezzel a szorongással ”. Sokkal nyugodtan hinni egy boldog csillagban. "Nemcsak a túléléshez, hanem mindenekelőtt is szükségünk van a hitre, hogy megkezdjünk" – mondja Svetlana Fedorova pszichoanalitikus pszichoterapeuta. Amikor a baba éhes, és anyja jön, hogy etetje, úgy gondolja, hogy ez az ápoló anya életre hívta magát. "Hisz és hinni kell ebben, hogy ne csak érezze az erejét, hanem azt is felfedezze, hogy ez jó hatalom, mert adja neki, amiben hiányzik" – mondja Svetlana Fedorova. Ez az illúzió fontos szerepet játszik a psziché fejlődésében: Ennek köszönhetően a gyermek életben érzi magát. A legtöbb hitünk ugyanazt a feladatot teljesíti – az önbizalom fenntartása és az élet iránti bizalom fenntartása. "Akkor jön az a pillanat, amikor ideje elhagyni néhány fantáziát, hogy világos képet kapjon a valóságról" – folytatja Svetlana Fedorova. De az emberi lényegünk érthetetlen titka előtt továbbra is hiszünk egy csodában. Karl Gustav Jung azt mondta, hogy ennek a hitnek vágyunk élni. Magyarázó stílusok Honnan származnak az emberek, akik sikeresebbnek tartják magukat, mint mások? A magunkról szóló elképzeléseink alapja nem annyira a tények, mint az önértékelés, a múltbeli tapasztalatokból és mások felfogásából származik. Ezért a sors gerendáit néha azok is figyelembe veszik, akiknek nem ilyen gyakran elmosolyodtak. Bernard Weiner szociálpszichológus rájött, hogy egyesek belső okokkal magyarázzák sikereiket: „Képes vagyok a matematikára, jól felkészültem a vizsgára”, míg mások külső volt: „Szerencsém volt, kaptam egy könnyű jegyet”. Az előbbi helyzete aktív, vállalnak felelősséget. És ez utóbbi meglehetősen passzív és túlbecsüli az eset szerepét – néha annyira, hogy „szándékuknak” tulajdonítják neki. Mindannyian elmagyarázzuk, mi történik vele, sok okozati kapcsolat kiépítésével, amelyek segítségével többé -kevésbé ellenőrzött formája. A legfontosabb az, hogy ne tévedjünk abban, amit az oknak tekintnek, és mi a következménye, mert az, aki vesztesnek tartja magát, valóban kevésbé lesz sikeres különféle helyzetekben. "Ezt a jelenséget, amelyet önálló próféciának neveznek, azzal magyarázható, hogy a" vesztes "nem hisz a saját erőiben, nem fejleszti őket, és nem próbálja megmutatni őket" -jegyzi meg Evgeny Osin. "És fordítva: önmagában a hit, még ha nem alapul semmi, inspirál és segít elérni a legjobb eredményeket". „Regényünk egy évig tartott. És nekem maradt nekem a szabvány " Julia, 38 éves, fordító „2000 -ben Lengyelországban voltam egy szakmai gyakorlaton, disszertációt írtam. Hirtelen meghívtak egy moszkvai konferenciára. Bátorítva, lovagoltam a Varsóból való távozásban. Brestben két fiatal belépett a kocsiba. A vonat elindult, és egyikük, Oleg, szó szerint a lábamra esett. Tehát találkoztunk. De nem voltam hajlandó elhagyni a telefonomat – és így ez